Üdvözöllek!
Balogh Csilla vagyok, kutya-fizioterapeuta.
Budakalász Duna-partján nyitottam meg az Állati Jó Gyógytorna kutyafizioterápiás stúdiómat, ahol szeretettel és szakértelemmel várom a gazdikat és kedvenceiket.
Szívügyem, hogy segítsem a kutyákat a gyógyulásban, és támogassam őket abban, hogy újra szabadon, fájdalommentesen mozoghassanak.
A kutya fizioterápia és kutya gyógytorna iránti elhivatottságom több mint 10 éve indult: 2015-ben szereztem képesítésemet a Magyar Kisállat Fizioterápiás Társaságnál (ma Vetrehab). Szakmai gyakorlatomat az Állatorvosi Egyetem fizioterápiás rendelőjében végeztem, ahol testközelből tapasztaltam meg, milyen hatalmas változást hozhat a fizioterápia a négylábúak életében.
Akkoriban a kutya fizioterápia még úttörő szakmának számított Magyarországon – az elsők között kezdtük bemutatni az állatorvosoknak, és a gazdiknak, hogy mi is az a kutya fizioterápia és kutya gyógytorna, és mennyi lehetőséget rejt a mozgásszervi problémák, sérülések vagy műtétek utáni felépülés támogatásában.
Szenvedélyem nemcsak a gyógyítás, hanem a tanulás is. Az elmúlt évtizedben, mivel négy nyelven beszélek, lehetőségem nyílt számos nemzetközi workshopon, webináron és konferencián részt venni, ahol a szakma legelismertebb külföldi szakembereitől tanulhattam. Ez a folyamatos fejlődés és nyitottság segít abban, hogy mindig naprakész tudással, a legújabb módszerekkel segítsem a hozzám érkező kutyákat.
Azóta rengeteg tapasztalatot szereztem, és örömmel látom, hogy a kutya fizioterápia ma már egyre ismertebb és elismertebb. Büszke vagyok rá, hogy ennek a fejlődésnek az élén kezdhettem, és ma is azon dolgozom, hogy minden hozzám érkező kutya személyre szabott rehabilitációt, szeretetteljes támogatást és szakértő kezelést kapjon – legyen szó műtét utáni gyógyulásról, sérülésből való felépülésről vagy időskori mozgásszervi panaszok enyhítéséről.
Budakalászon várlak szeretettel Téged és kutyusodat, hogy együtt visszaadjuk neki a mozgás örömét!
Tíz év szeretet és hála
– avagy három ember, akik nélkül ma nem tartanék itt
Lassan több, mint tíz éve, hogy rátaláltam erre a gyönyörű hivatásra – a kutya-fizioterápiára.
Az elmúlt évtized rengeteg tanulást, fejlődést, örömöt és hálát hozott.
Mint általában egy új szakmában, a kezdetek itt sem voltak könnyűek, de a lelkesedésem és a hitem mindig vitt előre.
Hálával gondolok Biksi Ottilia doktornőre, a magyarországi kisállatfizioterápia úttörőjére, aki amellett, hogy fáradtságos munkával lehetővé tette, hogy a hazai kisállat-fizioterapeuta képzés elinduljon, nekem személy szerint az első igazi lehetőséget adta a gyakorlati tapasztalatszerzésre is.
Hálás vagyok Edelgard Bernhardtnak, egy nagy szakmai tudással rendelkező kolléganőmnek, aki nagylelkűen mentorált, amikor még kevés szakmai tapasztalatom volt.
És hatalmas hálával adózom Varga József doktornak, az ország „csoda dokijának”, aki orvosként az elsők között nyitott a kisállatfizioterápia felé és bizalmat adott, hogy segíthessem a munkáját a páciensei mozgásszervi rehabilitálásával és akivel azóta is együtt dolgozom és nap mint nap tanulom tőle a szakmai alázatot és nyitottságot.
Ez a három ember meghatározta a pályámat, és nélkülük ma nem tartanék itt.
Minden nap hálás vagyok, hogy olyan munkát végezhetek, ahol segíthetek a kutyáknak és cicáknak újra mozogni, élni, játszani – és látni a gazdik örömét, amikor kedvencük újra önmaga lehet.
A fizioterápia számomra nemcsak szakma, hanem szívügy.
Foltika – az én kis tanítóm és segítőtársam
Szeretném bemutatni Foltikát, az én drága „kutya-kollégámat”, akinek nagyrészt köszönhetem, hogy „begyakorolhattam” ezt a hivatást.
Foltika körülbelül egyéves lehetett, amikor megjelent az életemben. Mivel pont akkoriban kezdtem a fizioterápiás tanulmányaimat, és Foltika egy rendkívül jó természetű, okos, türelmes és nyugodt kutya volt, bejárt velem a képzésre. Rajta tanultam meg, több társammal együtt a masszázsfogásokat, az ízületi kimozgatásokat és a gyógytorna alapjait.
Később ő lett a kis kollégám a workshopokon, kutyás-jógafoglalkozásokon, bemutatókon. Tudta, mikor jön a „szereplés” – mancsot adott, az oldalára feküdt, megfordult, ha kellett mosolygott a kamerába és mindig örömmel segített. Egy igazi kis terápiás lelkű kutya volt, aki minden helyzetben nyugalmat és szeretetet sugárzott.
Ő volt a fizióterápiás karrieremben az első kutya-tanítóm, segítőtársam és inspirációm.
Minden kutya, akinek ma segíthetek, egy kicsit az ő szeretetéből és tanításából is részesül.
Záró gondolat
Hiszem, hogy a szeretettel végzett munka többet ad, mint gyógyulást: életörömöt, bizalmat és összekapcsolódást mindannyiunknak, akik részesei vagyunk: kutyának, gazdinak, terapeutának egyaránt.